Andor Ilona biográfiája

Pécsváradtól-Budapestig

Született 1904. április 9-én Pécsváradon, egy egyszerű család kilencedik gyermekeként. Anyai nagyapja kántortanító volt, aki sokféle hangszeren játszott, s akit csak a múlt század végén készült kis olaj mellképről ismert. Édesanyja dallal ringatta álomba legkisebb gyermekét.
A pécsi Zenede igazgatója Kürschber Emánuel hegedűművész karolta fel az árván maradt tehetséges fiatal leányt, aki a budapesti Zeneakadémián többek között Bárdos Lajos, Harmat Artúr és Székely Arnold tanítványa volt. Az Apponyi kollégiumban végezte tanulmányait, a kórusvezetőképző mellett zongora és orgona szakon hallgatott.
1927-28-ig zongorát tanított a pécsi Városi Zeneiskolában, mint óraadó (más helyen 6 évet említenek).
1929-től a Ranolder tanítóképző Intézetben fakultatív zenetanár és II. karnagy.
A harmincas évek közepén a Zeneakadémia Középiskolai énektanárképző tanszakának hallgatója.
1948-tól a Ranolderben I. karnagy (az intézet neve Leövey Klárára változott, ma is ez a neve).
1954-ben népdalgyűjtés Somogyban. 1965-ben vonul nyugdíjba papírforma szerint, mert 1969-ig, helyettesként teljes óraszámban tanított.
1977 július 18-án meghalt Budapesten.

(részlet az Egy Mindenkiért, Mindenki Egyért" című, B. Horváth Andrea által szerkesztett Emlékkönyvből)

 

Andor Ilona, Adrigán (Pécsvárad, 1904. ápr. 9. - Bp., 1977. júl. 18.): karnagy, zenepedagógus, Liszt-díjas (1954), érdemes művész (1963), kiváló művész (1972). A bp.-i Zeneak.-n tanult, az Apponyi-kollégiumban szerzett tanítóképző intézeti tanári oklevelet. 1927-28-ban Pécsett zongoratanár, 1929-től nyugdíjba vonulásáig a bp.-i Ranolder-tanítónőképző (ma Leövey Klára gimn.) ének-zenetanára. Növendékeiből szervezte a Kodály Zoltán Leánykart, amellyel külföldön is sikereket aratott (varsói Világifjúsági Találkozó, 1968, moszkvai IX. ISME-konferencia, 1970, Columbia-lemezükért Edison-díj, 1965). Kodály több művét (Árva vagyok, Hegyi éjszakák V.) az ő kórusának írta. Az elsők között alakította ki Bartók és Kodály kórusműveinek előadói stílusát. - Irod. Raics István: Csönd és magány - búcsú A. I.-tól (Muzsika, 1977. 9. sz.).

(Részlet a Magyar Életrajzi Lexikonból)