A Magyar Örökség Díjat kapta meg posztumusz - mint arról értesülhettünk a médiából - többek között Andor Ilona zenepedagógus. Az alábbi cikkel rá emlékezik a Magyar Nemzet (2004, december 20.)

"A magyar kóruséneklés legendás alakjáról, a posztumusz Magyar Örökség díjas Andor Ilonáról, kinek a neve összefonódik Kodály Zoltán személyiségével és tanítási módszerével, a nevét viselő kórus vezetője, B. Horváth Andrea beszélt lapunknak. A tanárnő diákként 1965-ben került az egykori katolikus Ranolder, akkor már Leöwey Klára nevét viselő gimnáziumba. Azon a nyáron szerepelt az iskola kórusa a híres albaraughi fesztiválon Kodály Zoltán ajánlására, aki tisztában volt Andor Ilona karizmatikus kisugárzásával, elmélyült keresztény hitével és gyermekszeretetével. Amikor a gyerekek - már úton Anglia felé - megtudták, hogy a magyar Himnusz mellett az angolt is el kell énekelniük, kétségbe estek. Kodály tanár úr egy papírszalvétára írta le a harmonizálást. Az első föllépésen már úgy énekelték, mintha világéletükben tudták volna. Akkor született a világhírű Kodály és Bartók kórusművei című Andor Ilona-lemez, amely Edison-díjat kapott. Kodály Zoltánt, Andor Ilonát és a kórust erős, magnetikus szálak fűzték össze. Ilona néni minden mondatában példaként idézte Kodályt, szakmai és erkölcsi etalonként - emlékezett B. Horváth Andrea. Az Andor Ilona Baráti Társaság Kodály Kórusa Egyesület kilenc évvel ezelőtt alakult meg. 1995-ben, a Ranolder iskola százhúsz éves jubileumán B. Horváth Andreát, jelenleg a Fazekas Mihály Gimnázium tanárát megválasztották kórusvezetőnek.
- Vannak köztünk nagymamák, a legfiatalabb kórustag a saját lányom - meséli a tanárnő. - Ezek a felnőtt emberek minden pénteken százhúsz percre újra gyerekké válnak. Ez az igazi csoda, ami talán még ennél a gyönyörű kitüntetésnél is többet ér. És arra is mérhetetlenül büszke vagyok, hogy most, amikor az ünnepség záróakkordjaként elénekeltük a Szózatot, szinte mindenki érezte, hogy a vezénylésben jelen volt Ilonka néni szelleme. Az, hogy Andor Ilona tanított bennünket, a sors különös ajándéka volt számunkra. Nekem ő úgy adta át a tudását, min tanya a gyermekének. Huszonharmadik éve tanítok a Fazekas Mihály Gimnáziumban. Tőle tanultam meg, hogy az ember akkor válik igaz pedagógussá, ha meg tanulja tisztelni a munkát, a tudást és a gyerekeket. "

/Pósa Zoltán